top of page

Az utóbbi időben...

 

Elég sok történet kirajzolódott a fejemben, így választanom kellett, melyikekre szenteljek több időt. Elég jelentős mennyiség megvan egy fantasy sztorimból is, aminek Időcsapda a címe, valamint egy YA regénynek is nekiálltam, amit egyelőre még füzetbe írok, de elég sok mindent kitaláltam már hozzá. Az utóbbi sztori, ami most nemrég alakult ki a fejemben, elég különös. Nagyon jól meg lehet írni, de nagyon el is lehet cseszni, és félek ha túl hamar nekiállok, ez fog történni, viszont ha megtervezem a sztorit, akkor nem. A regény témája a beteljesületlen szerelem lenne, mert mostanában ez nem annyira vitatott. A tényleg beteljesületlen szerelem. Nem olyan, hogy blabla két hónap szenvedés után rájönnek a főhősök, hogy egy átok legyőzésével ők örökre együtt maradhatnak, stb. A történet két idősíkon futna, két szemszögből. A történések ellenére a sztori alig ölelne körül egy hetet. Az egész regényben a két főhős egyetlenegyszer találkozna és tulajdonképpen eköré épülne az egész dolog. Az előtte és az utánalévő események fontosságán lenne a hangsúly. Egy Maine állambeli kisvárosban, Westbrookban játszódna. 

 

*

 

Az egész egy átlagos hétfőreggelnek indult Westbrookban, Becca születésnapján. Ez a kisváros is olyan ártalmatlan, mint több száz másik az országban. Rebecca Wood végzős egyetemi hallgató a STIW-on, nincsenek elvált szülei, remek családi élete van, egy szerető bátyja és egy kétéves kishúga, azonban a baj mindenkit utol ér. Úgy terjed, akár a futótűz. Az egész egy történelemórán kezdődött: Beccát elviselhetetlen fájdalomhullámok rántották magukkal, szédült és olyan rosszul volt, hogy alig látott a bénító kíntól, ami átitatta minden sejtjét. A köd ismét megérintette. Először olyan érzés, mintha lágy szellő simítana végig a karján, aztán fokozatosan ellepte a fehér felhő a testét. Képeket látott. Olyan élénk látomása volt, mintha maga a valóság lenne. Vajon így van? És amikor magához tért... a világ elsötétült. A technikai kütyük meghibásodtak, az áramot elvették. Minden merő feketeség volt. Az igazgató kijárási tilalmat rendelt el, minden ajtót lezártak, nem volt kiút. Aztám megtörénik a baj. Gyilkosság történik az épület falain belül. Ki lehet a tettes? És ki az áldozat? Jelenléti gyülekezést tartanak, és... fura mód mindenki megjelenik? Akkor mégis honnan származott az a rengeteg vér, ami az egyik alagsori termet áztatta? Beccát újra megkörnyékezi a rosszullét, a köd - magában már csak így nevezi azt a valamit, amit a szédülései során homályos, kavargó fehérségnek lát -, de ezúttal egy hang szól hozzá... 

 

*

 

Ígérem, ha kész a prológus, megosztom Veletek! :) 

bottom of page